Id. Cserba György
1912-2008

Nagyapám felmenői, vízimolnárok voltak, akik 1780-ban a Csallóközből települtek Bajára.

Dédapám hatgyermekes családfő fűszer és csemegekereskedőként teremtette meg a megélhetés feltételeit családjának. Id. Cserba György negyedik gyermekként 1912. március 12-én, Baján született.

Nagyapám 10 évesen belekóstolt a cserkészetbe, amely onnantól egész életét meghatározta, végigkísérte. A cserkészet szellemiségén – „Emberebb emberré és magyarabb magyarrá”váláson túl a természet, a közösség szeretete mellett igazi lokálpatrióta és a fotózás szerelmese volt. Előszeretettel örökítette meg szülővárosa apró részleteit, épített emlékeit, közösségi eseményeit, ismert és kevésbé ismert városrészeit.

Számos helyre jutott el élete során, melyeket szintén végig fotózott és a felvételekből összeállítást készített. Ezeket nagy szeretettel mutatta be az érdeklődő bajaiaknak egy-egy zenés vetítés alkalmával. Számos alkalommal elkísértem és minden vetítés során, újabb élménnyel gazdagodtam.

Bajai fotópályázatokon is indult néhány képével, de a bajaiak elismerése, akik a vetítésein részt vettek sokkal többet jelentett neki, mint bármely díj.

A cserkészethez komoly, mély elköteleződés kötötte.  A magyar cserkészet koronája volt az 1933-as gödöllői világ jamboree, amelyen harmincezren vettek részt a világ minden pontjáról. A bajaiak 300 fős csapattal, és nagyapám, mint az 560. sz. cserkészcsapat parancsnoka vett részt ezen a felejthetetlen rendezvényen.
Egyedi, látványos, halászháló táborkapujuk és kerítésük nagy tetszést aratott a táborozók körében, de számos kreatív építmény készült az egyes altáborokban.
Életmentő cserkészként találkozhatott Bi-Pi -vel, a cserkészet megalapítójával, főcserkésszel.
Élete során 12 embert mentett meg a vízbe fúlástól és hat alkalommal vehetett át elismerést a hősies cselekedetéért.

A bajai „száraz” csapatot 1937-ben alakította át vízi cserkészcsapattá és egy év elteltével az országos vizivezető Balázsfalvi Kiss Ferenc a csapatot jó munkájáért, országos I. díjjal jutalmazta.

„A kommunista diktatúra mindent elsöpört, embert és vagyont egyaránt. A néma cserkészet évei alatt is (1948-1989) tartottam a cserkész-baráti kapcsolatokat. Megőriztem az 560-as IV. Károly Király Cserkészcsapat zászlaját,(melynek zászlóanya tisztségét nem más, mint Zita királynő vállalta el) és közben gyűjtöttem a cserkész emlékeket.” –olvashatjuk saját visszaemlékezésében.

1989-ben újra munkára hívták a volt cserkészvezetőket és tanfolyamokat, táborokat szerveztek. Újraalakult Baján a cserkészmozgalom!

Nagyapám visszaemlékezéseit, meséit mindig nagy érdeklődéssel hallgattam, megtetszett az az életforma, amit a cserkészettel kapcsolatban hallottam tőle. Így amikor Baján újra létrehozták a cserkészetet és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni, gondolkozás nélkül igent mondtam. Ezt a döntésemet nem bántam meg; életre szóló élményeket szereztem.

1993-ban részt vehetett a gödöllői emléktáborban. 1996-ban Bokodi József nyitotta meg a „Bajai cserkészet múltja és jelene” címmel, a gyűjteményéből összeállított kiállítást.

Tevékeny szerepet töltött be abban a munkában, melynek eredményeképpen felépülhetett a Petőfi –szigeten a bajai cserkészek csónakháza- a Bajai Cserkész Vízitelep. Az ünnepélyes házszentelőt 2000. április 29-én, Szent György napján a cserkészek védőszentjének ünnepén tartották.

2005-ben még együtt, közös munkával készítettük el a nagy részben nagyapám gyűjteményére épülő állandó kiállítás anyagát, amely Bajai Ferences Rendház alsó folyosóján kapott helyet.

Perjés Gáborné Béla Emőke

unoka